Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

www.spiritaker.atw.hu/lelek.php

 

 

A hajdúsági háztartás két fő tényezője a kenyérnek való és a zsírozó. A szegény ember a kenyérnekvalót iletnek nevezte. Csigacsinálók fábólA zsírozó: a szalonna és a zsír, böjtben az olaj. A debreceni cívis családoknál ennek megfelelően két kamra volt: az egyik az iletes­, a másik a szalonnáskamra. Ezekkel a kamrákkal a gazda nem sokat törődött. A debreceni asszony bent a házban kitűnő gazdasszony, a házon kívül pompás árus volt. A tiszántúli ember elsősorban levesevő. Úgy tartja a nép, hogy nem is ebéd az, ha leves nincs. Az itt főzött levesek: pergelt levesek (tisztalevesek), húslevesek, gyümölcs­, valamint tejlevesek.

Debreceni perecJellegzetes levesbetét a csiga, melynek eszközéből, a csigacsinálóból szép gyűjtemény található a Déri Múzeumban.
Nagyszerűek a húsételek is, de csak a gazdagok asztalára jutott számos alkalommal hétköznapokon is. Disznóból általában minden család kettőt­hármat tartott. Egyet megöltek zsírozónak, kettőt eladtak, hogy ingyenben legyen a sertéstartás. Juhhúsból már kevesebbet fogyasztottak, míg a baromfiakat régebben legtöbbször piacra vitték.
A marhahús elnevezése a debreceni mészárosok nyelvében igen gazdag, ezek eltérnek a ma használatosoktól: pl. a bagdán a felsál alsó része, melyet legtöbbször töltve készítettek el. Tölteléke hasonlít a ma is használatoshoz. Kihűtve, hidegen is nagyon finom. A pörkölt régi magyar neve aprópecsenye vagy csak pecsenye.

A legszegényebb emberek tápláléka a kása volt, mely leggyakrabban kölesből főtt. Ilyen a tejjel ízesített karimáskása vagy az öregen főzött hajdúkása, a hússal készített juhhúsos kása. Külön említést érdemel a debreceni kenyér, a debreceni perec, amely a vásárok keresett terméke volt. A vásárokról hozott száraz perecet tejjel megöntötték. Ízesítése tejföllel, túróval és szalonnatepertővel történt.

DübbencsA kenyér tésztájából nemcsak lángost, hanem hajtogatással különböző tésztaféléket, azaz bibliát, bikát, dübbencset is sütöttek. Megkenték zsírral, ritkábban vajjal és kaporral.

A főtt tészták számos változatban készültek. Ilyen volt a galuska, a csusza, a nyújtott derelye, a mákos bobályka és az öntött perec. A zsírban sült tészták inkább az ünnepek kísérői. A kürtöskalács itteni elnevezése a fán sült kalács. A fánkhoz hasonló tésztából két szál összefonásával készült a fonatos, más néven karingó.